Ő is elment. A világ általam eddig megismert legcsodálatosabb embere.
Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell.
Már az is maga a csoda, hogy dolgozhattam vele. Sokszor találkoztunk személyesen, első kérdése mindig az volt: "Wie geht's deiner Mama?". Több mint 250 éves 8. generációs családi kézben lévő világhírű cég tulajdonosa, vezetője. Most is hallom a hangját, sosem fogom elfelejteni. 2003-ban egy frankfurti kiállításon ismerhettem meg, ahol véletlenül derült ki, hogy nem csak kiskosztümben mosolyogni tudok a standon hostessként, hanem rajzolni is, sőt volt néhány ötletem egy csomagolásukhoz... Ezután kaptam meghívást egy gyár és kastély látogatásra. Volt, hogy a sofőrjét küldte értem, mikor már Magyaro.-ról érkeztem egy-egy munka miatt. Emlékszem, mosolyogva néztem ki az ablakon, királykisasszonynak éreztem magamat, mint egy mesében, annyira felfoghatatlan volt. Most visszatekintve is az. Egyedi gyártású Audival járt, sofőrrel, s közben tömegközlekedést is használt, ICE-vel utazott. A taxisok már akkor legendákat zengtek róla. Sokat mesélt a családjáról, édesanyja igazi lázadó volt, 56-ban a magyarokat Svájcból segítette... A nürnbergi per idején újságírók, tudósítók szálltak meg a kastélyukban, köztük Hemingway és Steinbeck is... Körülöttem most is és napi használatban ceruzák, tollak, dobozok..., előszedtem a 2011-ben kapott 250 éves jubileumi könyvét, benne nekem címzett gondolatokkal, személyes kézjeggyel.
Egyik kedvenc idézetem tőle: "Megszokott dolgokat szokatlanul jól csinálni".
Bármit megtehetett volna, a munka éltette. Hanyatlásban vette át a céget, erdőket, óriási területeket adott el a városnak, hogy fellendítse a működést. Birtokát magyar erdész is gondozta, magángyűjteményében Picasso, Dali mellett büszkén mutatta Kádár Bélát.
Származás, intelligencia, charme, humánum, szorgalom találkozott benne.
Mindenki szerette.
Egy biztos: a legszínesebb világ vár Rád! Nyugodj békében, Toni!