A különös 2020-as év termékeny hozadéka, hogy elkészítettem az Online Galériámat, ahol csokorba rendezve válogathat különleges ékszereim, fotóim, festményeim és grafikáim között. A feltöltés folyamatos. Iratkozzon fel hírlevelemre, hogy ne maradjon le az aktuális ajándékokról, hírekről! Szeretettel várom az ÚJ, szintén általam készített weboldalon! Látogasson el a honlapra MOST!
Egy készülő film, egy filmproducer, egy világhírű magyar színésznő, ékszereim, fotográfia és Budapest!
Nyárvégi legkülönösebb és leginspirálóbb találkozásom, mikor Juhász József filmproducer fejében megfordult a gondolat: mi lenne, ha az általam készített egyedi, nőies, redesign ezüst ékszereket összehoznánk Marozsán Erika színművésznővel?! Aki tökéletes megtestesítője az általam készített egyedi, régmúltat és modernitást ötvöző, finom és elegáns megjelenésű ékszerek világának. A Paraziták a paradicsomban c. film forgatása után már az utómunkák folytak, amikor egy pesti kávézó kertjében találkoztunk, s ott indítottuk útjára terveinket.
Már magát a gondolatot is nagyon megtisztelőnek tartottam, s izgalommal töltött el az ötlet, de rám várt, mit is jelentsen a "hozzuk össze" elgondolás. Mindezt egy fotósorozatban álmodtam meg. És ezzel jött az igazi kihívás, mely az alkotófolyamataim erős és általam oly szeretett mozgatórugója! Bár sokat fotózom, elsősorban magamnak és a saját munkáimhoz, fotográfusnak nem titulálnám magam. Csakis egy laza, baráti fényképezést tudtam elképzelni, természetes, bárki számára mindennapos szituációkban és helyeken, Budapest utcáin (streetart), stáb nélkül, kis kamerával... Mivel a fotózás ma már sokféle eszközzel csodálatos eredményekre képes, azért mégis csak "technikai művészetről" van szó, így a felszerelésem nem kis aggodalmat okozott, ráadásul tudván, hogy Erika férje New York-ban élő híres fotóművész, s biztosan egyéb fotózásokon is máshoz van szokva! 🙂 De bíztam magamban, s abban a "flow"-ban, amit jól ismerek ezekben a különös pillanatokban, s izgatottan vártam, hogy nyakunkba vegyük a várost! Nem tudhattam, hogy mi lesz belőle, amit sosem tudhatunk egy alkotói munka kezdetén... Közben eszembe jutottak mainz-i professzorom szavai is, aki anno azt mondta nekem: "A ceruza is egy eszköz. Van, aki egy lottószelvényt tud vele kitölteni, s van, aki világokat varázsol vele. Nem az eszközön múlik." Legyen az ecset, számítógép, kisfűrész, fényképezőgép vagy bármi!
A fotózás reggelén találkozásipontunk a mindkettőnk életéhez közel álló Andrássy útra esett, ahol - mint később kiderült - megszületett az egyik kedvenc képem, a nem is tervezett helyszínen. A reggeli órákban még üresen álló kávéházi székek, asztalok között a délelőtti árnyékok izgalmas ritmusa nagyon megfogott. Mintha az időben visszarepültünk volna, s világ bármely nagyvárosába, mi mégis itt vagyunk, most, Budapesten. Fellini hangultot áraszt ez a kép, a környezet, s Erika kisugárzása. Innen indult a pár órás városi séta, többek között a Hunyadi téren át a Vásárcsarnok érintésével a Szabadság-hídra. Mindenképp szerettem volna a képek és a fotózás menetéhez, ha érezhető valamiféle közelség, s egyáltalán nem munkának tekinthető nyitottság, de mégis, hol az a pont, mi az a határ, amit második találkozás alkalmával egy általam még a kilencvenes évek végén egy németországi moziban a Szomorú vasárnap c. filmben látott és csodált színésznőhöz közel lehet kerülni?! Bár Erika nagyon kedves, nyitott volt hozzám, olykor saját ötleteivel is megkönnyítve a dolgom, mégis folyamatos feszültség izzott bennem egészen odáig, míg le nem töltöttem még aznap a képeket. Legalább akkora izgalomban és lázban válogattam és néztem át százszor őket, mint amiben az egész nap telt.
A sorozat első részének bemutatása egy ugyancsak különös és tökéletes kapcsolódási pontnak köszönhető. A hidaknak. Az első budapesti TEDxLibertyBridgeWomen: Hidak konferencián került pár kép kiállításra a Hatszín Teátrumban, ahol Marozsán Erika is az előadók között szerepelt. Én vizuális előadóként voltam jelen, a konferencia emblémájává vált Szabadság-híd rajzokkal, a konferencia kezdő Hidak kisfilmjével és a fotókiállítással.
A társművészetek találkozásának, a képeknek a története innen folytatódik... Remélhetőleg előbb is, de legkésőbb a 2018. tavaszra tervezett filmbemutató kapcsán!
A teljes egész képekért kattints a galériába!
címmel készítettem egy kiadványt nagyapámról személyes emlékek alapján és az 1956-os jászsági események párhuzamában.
Galó László 1924-ben Jászjákóhalmán született. A helyi '56-os események után megrázó meghurcoltatásban volt része, melynek hatása a mai napig érezhető, s nehezen feldolgozható.
A bevezetőből:
"Nagyapám a 90-es évek elején kéziratában így kezdi gondolatait: “Elérkezettnek látom az időt, hogy szívem fájdalmát kiöntsem, amire 35 éve várok …”.
Most én is “elérkezettnek látom az időt”, hogy összefoglaljam, megörökítsem azokat a tényeket, amiket ismerünk és még megismerhettünk, és azokat az érzéseket, amelyeket csak személyes érintettség által tapasztalhat meg az ember, a legszűkebb környezetében, a családjában.
Kutatásaim során az az érzésem támadt, hogy a mai világunkból nehezen elképzelhetőnek és felfoghatónak tűnnek az 1956-os történések, az azt megelőző és követő időszak eseményeinek valósága. Ennek a megismerése az adott lehetőségek függvényében egyre inkább érdeklődőbbé tett, érdekes, új információkra, összefüggésekre bukkanva."
Az írással az is a törekvésem volt, hogy maga az előkészítő munka, majd az elkészült eredmény, a szűkebb családban, a faluban, de az egész Jászságban és annak határain túl is, az emlékezésen túl gondolatokat ébresszen, személyes sorson keresztül identitástudatunkat, történelmünket és kultúránkat gazdagítsa.
Az eddig ismeretes kéziratok, dokumentumok mellett sikerült a Jász-Nagykun-Szolnok megyei főlevéltáros nyomravezető segítségével egészen új információk birtokába is kerülni az Állambiztonsági Levéltár archívumából. A személyes történet kiegészítéseként, Kapcsolódási pontok címen külön fejezetben említésre kerül nagypapám bátyja, aki a budapesti eseményekben jelentős szerepet töltött be, és egy jászberényi “főszereplő” is, akivel a sors Olaszországban hozott össze.
A kiadvány 2017. június 8-án ünnepélyesen bemutatásra került szülőfalujában, Jászjákóhalmán, a Polgármesteri Hivatalban, a család tagjai és a falubeli ismerősök, hivatalos személyek jelenlétében.
Köszöntőt mondott dr. Sipos-Tuza Anita, polgármester helyettes, a kiadványt részletesen bemutatta Kiss Erika, újságíró, aki az írást lektorálta, és maga is az 56-os jászsági történések kutatója.
Kattintson a borítóra:
Témára szabott cicák készültek online kommunikációhoz. A kezdőlapon túl a honlap menüpontjaihoz: Kapcsolat, Szőrmeápolás, Hírek, Vendégkönyv, Betegség … stb. játékos macskákkal.
További rajzok, infók a www.ragdollsvonvaduz.com oldalon!
Vetítés a padláson a Budapest100 rendezvény Nagymező utca Zichy Jenő utca sarokház programjai keretében. A házat Fodor Gyula tervezte, aki a Napóleon-udvar, Ernst Múzeum/Capa Center és több jelentős épület tervezője is.
“Faber-Castell-től a Nemzeti Színházig”
Néhány pár perces kisfilm Soós Andrea képzőművészeti, alkalmazott grafikai, színházi stb. munkáiból kerül folyamatos vetítésre.
(a tetőn szétnézést mindenkinek ajánlom!)
A ház további programjai részletesen a BUDAPEST100 oldalán vagy a vetítés facebook eseménynél!
Új artwork és új programajánló. Zongora koncertek Budapest egyik legszebb épületében, privát környezetben, nyugalomra hangolva!
